Miért utazik kedvese nélkül a Barátok közt sztárja?

Nagy Alexandra Ázsiában (pink.hu)

Kapcsolódó cikkek

• Thaifölde költözik egy időre az énekes
• Újra szingli Szabó Kitti (Pink)

(Pink) Közel egy éve forgatsz a Barátok közt csapatával. Régi vágyad teljesült, amikor bekerültél a sorozatba?

– A lelkem mélyén mindig vágytam arra, hogy szerepeljek benne, és a barátaim is gyakran mondogatták, hogy ez igazán nekem való munka lenne, de egy ideig mégsem volt elég erős bennem az elszántság.

Aztán a sors úgy hozta, hogy egyre több embert megismertem a csapatból (...) Tetszett, hogy szerepelnek a sorozatban, és akkor már azt gondoltam, hogy én is szívesen kipróbálnám magam. Először egy epizódszereplő-válogatáson jártam a stúdióban, ám amikor visszahívtak, akkor már Alíz szerepére kerestek színésznőt. Amikor kiderült, hogy engem választottak és egy hosszabb távú együttműködésre számíthatok, először nem akartam hinni a fülemnek.

A családodban volt valakinek köze a színjátszáshoz?

– Apukámat anno felvették a Színművészeti Főiskolára, és azzal párhuzamosan a rendőrtisztire is, ám ő ez utóbbit választotta, mert jobban érdekelte a rendőri hivatás (...) eleinte légtornásznak készültem, aztán kaszkadőrnek, majd lovasrendőrnek, sőt, egy időben az állatorvosi hivatás is vonzott.

Köztudottan imádsz utazni. Mióta tart ez a szenvedély?

– Gyerekkoromban rengeteget utaztam a szüleimmel, ám 17-18 éves korom óta leginkább a barátaimmal kelek útra, vagy egyedül. Természetesen vannak terveim és álmaim, de Ázsia olyan nagy hatással volt rám, hogy oda például rendszeresen visszatérek.

Az utazással kapcsolatban egyetlen dolog okoz nehézséget, és az a csomagolás, amihez sokszor segítséget kell kérnem. Képes vagyok napokig pakolni a bőröndömet: szeretek felkészülni minden eshetőségre. Aztán amikor már végképp reménytelennek tűnik a helyzet, riasztom az egyik barátnőmnek, aki már rutinosan válogatja össze a holmijaimat.

Nem kevés bátorság kell ahhoz, hogy fiatal nőként egyedül nekivágj a nagyvilágnak.

– Minden alkalommal úgy indulok útnak, hogy nem történhet semmi baj. És nem is történik! Az utazásaim során szívesen ismerkedek és beszélgetek olyan emberekkel, akik hozzám hasonlóan gyakran utaznak egyedül.

Kifejezetten élvezem, hogy közös programokat szervezhetek a világ legkülönbözőbb pontjairól jött fiatalokkal, akikkel többnyire összebarátkozom. Nem szeretem és nem is szoktam túlszervezni a programomat, ami azért nehéz, mert a barátom német és számára csak a 90, a 180 és a 360 fok létezik, semmi más.

Mielőtt elutazik valahová, kiolvas három könyvet az adott helyről, míg én nem bírom ezt a fajta szervezettséget. Ódzkodom az efféle kötöttségektől. Én előbb megérkezem és csak utána találom ki azt, hogy mit fogok csinálni, hová akarok menni. Ezért is jobb egyedül utazni, mert olyankor nem kell alkalmazkodnom senkihez.

A párod nem veszi zokon a magányos akcióidat?

– Zokon veszi, de azért most már elég sokat utaztunk együtt is. Kezdjük megszokni egymást, de vannak azért nehéz időszakok és szituációk. Eléggé különbözik az életritmusunk.