Tejben fürdő ruhák

Nem csak ihatjuk, de egy német találmány jóvoltából már viselhetjük is a tejet - illusztráció (Northfoto)

A nagy textilipari vállalatok meg is rohanták a 28 éves német lányt, de ő nem adja ki a titkát. Inkább saját divatbirodalmat épít köré. Anke két egymással egybe nem illő szakmát boronált össze: 19 évesen már divatmárkát gründolt, a Mademoiselle Chi Chi (MCC) hollywoodi sztárok, köztük Mischa Barton vagy Ashlee Simpson kedvencei közé tartozik. Mégsem művészeti főiskolára ment, hanem a természettudományt választotta: mikrobiológiát tanult.

– Olyan családból származom, ahol megszoktuk, sok mindent magunk állítunk elő. A dédnagymamám falun élt, ő is egyfajta divattervező volt, cipőket készített – mesélte a Népszabadságnak adott telefoninterjúban.

Anke Domaske kalandos élete Moszkvában kezdődött: keletnémet szülei ösztöndíjasként tanultak az orosz fővárosban, ő és testvére is ott született. Lipcsében nőtt fel, de a német egyesítés után kinyílt számára a világ: 19 évesen Japánba költözött, ami elmondása szerint óriási hatással volt rá és az ízlésére. Majd a göttingeni egyetem következett, mostanság pedig Hannoverben él.

– A tejből készült mikroszál nem teljesen új találmány, az 1930-as évek óta létezik, ám akkor rengeteg vegyi anyaggal kombinálták, hogy tartós legyen – mondta. A vegyítéssel azonban épp a természetességét vesztette el.

– Amikor a mostohaapám rákos lett, láttuk, micsoda szenvedést okoznak neki a műszálas anyagok. Manapság a barátaim közül is sokan küzdenek bőrallergiával, ezért arra gondoltam, megpróbálok egy teljesen természetes anyagot kikísérletezni – mesélte.

Hatfős csapatával két évig dolgozott a recepten, amelyet azóta is hétpecsétes titokként őriz. Az eljárás lényegét azonban elárulja: tulajdonképpen aludttejet, majd túrót kell készíteni, ezt megszárítani, s ebből létrehozni egy fehérjeport. Az utóbbiból – kellő mennyiségű víz és némi méhviasz hozzáadásával – nyerik ki a Qmilchnek nevezett különleges, tejalapú anyagot.

A Qmilch "bázisa" tulajdonképpen a kazein, egy olyan anyag, amely a tejtermelés során visszamarad, étkezési célokra nem is használható. Az anyag gyártásakor egyébként jóval kevesebb vízre van szükség, mint amennyit a gyapjú vagy más anyagok igényelnek, így a környezetet is kíméli.

– Amikor először álltam elő az ötletemmel, a textillel foglalkozó kutatók azt mondták, ez képtelenség. Aztán mégiscsak sikerült. Megkaptam érte a legjobb kezdő cégnek járó alsó-szászországi díjat és a Német Textil- és Divatszövetség innovációs díját. Menten akkora érdeklődés támadt, hogy nem győztem kapkodni a fejemet. Szerencsére még végig tudok menni a hannoveri főutcán anélkül, hogy felismernének – mondta kellő öniróniával a tervező.